Az öreg vadász szalonkái
A természet szigorú törvényének paragrafusait az idő írja, igaz ez vadra és vadászra egyaránt. Aki ezt képes elfogadni, az nem csak szigorúnak, hanem szépnek is látja mindezt. Az ebéd utáni szunyókálásból Géza bácsi kissé későn ébredt fel. Amikor kinyitotta a szemét, ijedten emelte a tekintetét az előszobában függő kakukkos órára, amely éppen akkor ütötte el a fél négyet. Felült a heverőn, és néhány fárasztó próbálkozás után indulást parancsolt elvénült lábainak – ezek kissé nyikorogva ugyan, de engedelmeskedtek akaratának. Az asztalhoz botorkált, ott magához vette a kis pipát, s látta, hogy még van benne elegendő dohány. Gyufát sercintett, majd nagyokat pöfékelve meggyújtotta a pipa tömését. Ezután bement az egyik szobába, ahol a puskákat tartotta. Volt ott a falon mindenféle vadászfegyver, amelyet élete során összegyűjtött, de ő a sarokban álló, régi, üvegezett szekrényből egy egycsövű sörétes puskát emelt ki. Betette a viseltes bőrtokba, majd az előszobába vitte, és leeresztette a földre fakózöld…