Márciusi naplótöredékek
A szalonkavarázs egy súlyos, a tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan betegség, így az elszenvedőinek csak a csendes beletörődést tudjuk ajánlani. A gyógyulásban az alábbi, 2 évvel ezelőtt megjelent írás sem fog segíteni, de egy próbát talán megér… Március első napja van… Nem volt valami kemény a tél, bizonyosan volt áttelelő Madár, talán már az első vonulók is megérkeztek – amit mi sem bizonyít jobban, hogy a hajnali húzáson a Hollótanyán láttam is egy néma egyes szalonkát. Február második felében csapadék is volt bőven, most is folyik a keréknyomban a víz – merengek magam elé, amint a Cigány-völgy felé tartok éppen. Bár tegnap még hó esett, de senki nem vette már komolyan. A cinege is hangosan mondja mellettem, hogy „nyitni-kék”! Megállok a nagy sombokor mellett; bizony duzzadnak a virágrügyei rendesen, csak az első tizenöt fok feletti napsütést várják, hogy aztán sárgába öltöztessék a déli lejtőket. Az erdő szélén a kecskefűz barkája…