Vadászintelem
iért vadászunk? Erre a kérdésre sokan keressük a kívülállók számára is érthető választ. Azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek bennünk megfogalmazódnak, nagyon nehéz átadni annak, aki nem éli át mindezt. Varga Csaba vadászíró tökéletesen teljesíti a feladatot. A lassan kitelő hold elől elúszott a keskeny, szakadozott, az égitest fényét éppen csak meghalványítani tudó felhő. A kicsiny erdőszeglet megvilágosodott, ettől árnyékot kaptak a fák, és a nemrégen kaszált lucernatarló talaján szabad szemmel is jól lehetett látni, pedig az éjfél már közel járt. Öreg vaddisznó feküdt ott középtájon, az akácos szélső fáitól alig csak kőhajításnyira. Vastag agyarai kifehérlettek az állkapcsából, erős sertéjű, őszes szálakkal bőségesen megrakott szőrén pedig csomókba állt össze az erdei dagonyák nemrégiben rászáradt sara. Háta közepén, a nyakától hátrafelé arasznyi hosszú, koromfekete sertékből álló taréj ágaskodott. Lábaival rúgott még néhányat, hatalmas tüdejébe lélegzet tolult, de már csak néhányszor, az öreg, megfáradt test rándult egyet, és csendben kiszenvedett. Közben…